Egy mondat a brüsszeli penthouse-ról

Couchsurfing,kanapén szörfölök.Mármint elméletileg.A neten ismerkedtünk meg, egy éjszakára felajánlotta a kanapéját,de nem ott aludtam,bár megágyazott nekem,hanem inkább mellette,az ő ágyában,mert trükkösen becsábított,hogy van egy titka,az elektromos ágymelegítő,nézzem meg,majd mikor szóltam,hogy fel van kapcsolva a villany a másik szobában,megkérdezte,lekapcsoljam,majd már fel is ugrott,elintézte,hogy mellette aludjak,a kis ravasz,én meg bedőltem neki,Istenem,de kényelmes volt,a vállán aludtam el,szokatlan ez az intimitás olyan embereknél,akik egy napja sem ismerik egymást,valójában pár órája. Csak aludtunk. De mindketten nemzetközi tanulmányokkal foglalkozunk,így a közös érdeklődés rögtön összehozott minket. Én beszéltem többet,fáradt volt,egész nap dolgozott.Zavarban volt,de sikerült oldanom a feszültséget. Téma: Amy Winehouse és a jazz. Csipkés szoknyában ültem, szürke selyem lábmelegítőben, és ő folyamatosan bámult, mindig elkaptam a tekintetét.

A haja. Göndör volt,vállig érő.A szemei.Hatalmas kék szemek.Mennyi minden rejlik bennük,mennyi utazás,mennyi íz,mennyi emlék,mennyi fájdalom,Toszkána tájai,gyerekkor,a nem-tudom-milyen élet,jaj,alig tudok róla valamit,és ez fáj,nagyon fáj,emlékszem a hatalmas nappalira,ami élesen esik Brüsszel szívébe,beúszik a városba,mint egy ladik,az üvegablak olyan közel hozza Brüsszelt,itt fekszik az asztalán,Brüsszelt vacsorázunk,reggelire nincs idő,a reggelt az ágyban töltjük,van jobb foglalatosság is reggel,mint a reggeli,őt kapom reggelire,érzem a Port de Namur villódzó fényeit,érzem a hullámzó kéjt,minden pillanatban,ha rá gondolok,emlékszem a széles vállára,amit harapdáltam,remélem,nem fájt neki nagyon, a sztorizgatásaira az Európai Bizottságról,nem lehet egyszerű ott dolgozni,a ráncai nem mélyülnek ugyan,hiszen nincsenek is,gyerekképű még mindig,de a viselkedésén érzem,lopva rám pillant időnként,mintha nem merne rám nézni,mintha vonzódna,vagy mégsem,nem tudom megítélni,de érzem,hogy közeledne,de nem tudja,hogyan,chardonnay megkínál,iszom belőle,oldja az utazás feszültségét,most repültem át Európán,Szegeden ébredtem,majd Pest,Basel és Brüsszel,Istenem,mikor indult a nap,nem is hittem volna,hogy másnap reggel már egy penthouse-ban fogok ébredni egy csodálatosan kedves olasz gentleman mellett,aki miattam késik el az Európai Bizottságból reggel.Túl szép ez,hogy igaz legyen,biztosan nem velem történik,tuti álmodom,túl jó nekem ez a pasi,igen,gentleman,dugni fogsz akkor most is,mondta Melinda,tagadtam,mondtam tuti nem,a pasasról vagy öt nő írta,hogy gentleman,és nincsenek már Antonio-k manapság,hát vannak,nagyon is vannak,megtapasztaltam elég közelről.Élesen látom a mozdulatait,pár félszeg félrenézést,a pohár emelését,a kedves szavak itt vannak még a fülemben,az ujjai,az,ahogy megcsókolt reggel,nem,nem volt részeg,ez most nem részeg egyéjszakás kaland,mindketten nagyon is józanok voltunk,nem foghatom a piára,itt érzelmek voltak,izé,érzelmek részemről,oké,a pasiknak is nyilván jelent valamit egy csaj,akivel lefekszenek,meg keresett utána naponta,kétnaponta,sms-ek,emailek,mondta hogy felhív,csak közben kiraboltak,így nincs telefonom,nem tudott felhívni,mi lett volna, ha felhív,vajon mondta volna,hogy szeret? Biztos nem mondta volna, hiszen nem szeret,vonzódik hozzám,de ennyi az egész,megkívánt egy estére,ennyi volt,tiszteli az agyamat,azt mondta,szereti,ahogy fogalmazok,de semmi több,talán szereti, ahogy csókolok,nem tudom,fáj,jobb lett volna,ha nem történik meg? Jobb,hogy átéltem,szép emlék marad,meg is írtam neki,hogy próbálom megőrizni a szép út emlékét,aminek ő is szerves része,és köszi Brüsszelt.De nem fog keresni,tuti nem fog keresni,nem fog velem foglalkozni,még ha kimegyek,akkor sem,miért kell ennyire megalázó helyzetekbe kerülnöm,és miért csókolt meg reggel,ha nem szeret,miért tette a fejem a vállára,miért tette a kezem a derekára,hogy öleljem át,mikor alszik? Magányos,munkamániás,de biztos kap valakit bármikor,egyik este Strasbourg,másik este Brüsszel,majd Leuven,majd megint más belga város,és vissza Olaszországba,mindig úton van,mindig kalandokba keveredik,gondolom,nem kellek neki,biztos nem kellek neki, de ez a tudat megöl,miért hagyom,hogy kihasználjanak,bár ez nem is kihasználás,hisz én is élveztem,nekem is megszépítette az utamat,de akkor miért, miért mentem bele,ha tudtam,hogy ez lesz,hiányzik,minden pillanatban hiányzik,ha elsétálok a Port de Namur mellett,hiányzik,ha kinézek valahol az ablakon Brüsszelben,hiányzik,ha órán emlékeztetnek az EP-re vagy a Bizottságra,hiányzik,ha olasz pasikról hallok,hiányzik,bár ne ismertelek volna meg,Antonio,gyűlölöm ezt az érzést,miért kellett ebbe az áttörhetetlen logikába belerondítanod,minek kellett megközelítened,miért,miért mondtad,hogy ha fázom,menjek át és aludjak melletted,hisz nem mentem volna át,aztán miért folyamodtál ahhoz a trükkhöz,hogy nézzem meg a titkodat,az elektromos ágymelegítőt,és a kényelmes ágyat,igen,mondtad,próbáljam ki,és én belefeküdtem,és igen,mennyei volt,kényelmes volt,vajon hány nő feküdt benne eddig,bár nemrég költöztél oda,ki tudja,időd sincs semmire,bár ilyen naiv kislányokra mindig van időd,mint én,igaz-e,neten szeded őket össze vagy munka közben,mert bárba nem nagyon jársz,nincs időd semmire,végtelen meetingek sorozata az életed,igen,te vagy a poszt-posztmodern embertípus,a munkamániás multikulti pasi,aki 34 évesen nem alapít még családot,sőt még rövid kapcsolatokba se megy bele most,csak naiv kislányokat szed fel couchsurfingről,mert tudja,nincs pénzük hostelre,és megvendégeli őket.

Egy kis pezsgő,egy kis eper,vagy bor,történetek,hallgatás,történetek,kanapé vagy ágy,válassz,kanapé vagy ágy,hivatalosan a kanapén kéne aludnod,de trükközök,tessék,ezért vagyok jó diplomata,ezért fekszik előttem fél Európa,jó döntéseket hozok,tudom,mit csinálok,ügyesen megoldom a dolgokat,becsábítom az ágyamba a lányokat,enyém a világ. Mindig akkor ír rám, mindig akkor keres, amikor én már lezárnám azt, amit még el se kezdtünk, évek óta. Nem beszélünk fél éve, majd egyszer csak kizárom magam véletlenül, és verseket írok róla az ajtó előtt a hideg lépcsőházban. Kiírom magamból az érzéseimet, hogy mennyire utálom, mert nem jön Budapestre és a kisujját se mozdítja azért, hogy együtt lehessünk. Egy találkozás, ennyi volt, de nincs nap hogy ne jutna eszembe. Miután lezártam és papírra vetettem mindent, másnap ír, ciao bella, hey beautiful, és akkor kezdődik minden elölről, pedig majdnem fél éve rám sem írt, de mikor kizárom magam és rajta gyötrődöm, keres. Ilyen egy olasz gentleman. Penthouse-zal,teleszkóppal és irigylésre méltó kocsival,mégis magányosan és elgyötörten,Európa szívében.